A februári tavaszt hirtelen felváltotta a márciusi tél. Egyik napról a másikra fúrta be magát a borongós hideg idő, a metsző szél, s a kormos felhők, a szállingózó hópelyhek kíséretében.
– „Lesz még ennek bőttyi!” – mondogatták a vének, s lám, beigazolódott a sok éves tapasztalatból eredő tudás. Nyoma sincs a cinegék hangos nyitnikékjének, a balkáni gerlék búsan, felborzolt tollakkal ülnek a villanydrótokon, a fészkelésre kiválasztott kerti lucfenyő mellett.
A hegyoldalban barkás agancsú őzbak legelészik. Borzas szőrű. Sajnálom, mert bagócslárvák tömkelege él a bőre alatt, s ezért tűnik úgy, mintha ő is felborzolt szőrrel védekezne a jeges szél ellen. Ezek a lárvák 2-3 centihosszúak is lehetnek, betokozódva, – horgas kampókkal rút testük szélén, -kapaszkodnak a bőr alatti kötőszövetbe. Szegény állat bőre olyan, mint a rosta, hisz minden lárvának külön légzőnyílása van. Nem hagyják begyógyulni a sebet, melynek az idő előre haladtával körben beforr a széle. Ezen a lyukon távozik aztán a bőrbagócs, fejlődési ciklusának végén.
A fűzbokor ágain az elmúlt langyos idő előcsalta a szürke, bársonyos barkát, mely most a hóesésben beleolvad a pelyhek sokaságába. A fák alvó rügyei is megduzzadva pattantak fel, s most vége… A mínusz 7 fokos éjszakai fagy elintézte ismét, hogy kevesebb szilvalekvár kerüljön majd a kamrák polcaira. Alig lesz gyümölcs. Az utóbbi években minden áldott alkalommal megcsalt a tavasz, szinte összekeveredtek az évszakok. Gyermekkoromban úgy mondták: „Bolondozó április”. Akkor valóban a bolondok hónapja volt, hiszen havazás, nyárias meleg, zápor-zivatar váltotta egymást, szinte perceken belül. De ilyen szélsőséges sosem volt az időjárás. Egy-két alkalommal talán, hisz másként az öregek hogyan szerezhettek volna tapasztalatot? De a közelmúltban valami történt, valami nagyot változott. Tavaly még június első hetében is be kellett gyújtani a kandallót. Jól esett a meleg a kinti zord idő miatt.
Lesz még valaha négy évszak? Langyos, esős tavasz, meleg, kalászérlelő, friss kenyeret ígérő nyár? S a színekkel köszöntő vénasszonyok nyarát óvatosan közelítve, napról-napra váltja-e még fel a tél, hogy hólepellel takarja be az alvó természetet? Ki tudhatja ezt…
